A hátfájás a hasonló megnyilvánulásokkal járó betegségek és kóros állapotok nagy csoportjának tünete, a modern egészségügy egyik legsürgetőbb problémája, a hátfájás kezelése pedig nem egyszerű feladat.
Bár a fájdalom szindróma a gerinc bármely részén előfordulhat, a leggyakoribb lokalizáció a hát alsó része - kutatók szerint a derékfájás előfordulása eléri a 76%-ot a felnőtt lakosság körében.
A statisztikák szerint 1 éven belül az emberek körülbelül 80% -a panaszkodik legalább egy fájdalomrohamra a hát alsó részén, és a következő 12 hónapban 75% -uk tapasztalja a fájdalom szindróma visszaesését.
A fájdalom szindróma típusai és megnyilvánulásai
A hát érintett szegmensétől függően a fájdalom szindróma nyaki, középső háti (mellkasi fájdalom), alsó háti fájdalomra (ágyéki fájdalom) vagy coccydyniára (a farkcsont vagy a keresztcsont fájdalma) oszlik.
Egy több európai országból érkezett 46 ezer önkéntes bevonásával készült tanulmány eredményei szerint a gerinc különböző részein a krónikus fájdalom a lakosság 24%-ánál, az ágyéki régióban - 18%-nál, a nyaki fájdalom pedig 8%-ánál jelentkezik. a lakosság.
A fájdalom időtartama akut - legfeljebb 12 hétig tart, vagy krónikus - több mint 12 hét.
A fájdalom lehet tompa vagy lökdöső, néha égő és bizsergő érzés jelentkezik. Egyes betegségek tünetei a karokra és a kezekre, a lábakra vagy a lábfejekre is kiterjednek, a gerinc érintettségének mértékétől függően. A felső és alsó végtagok zsibbadása vagy gyengesége a hátfájás kísérő megnyilvánulásainak egy másik változata. Egyes csigolyafájdalom-szindrómában szenvedő betegeknél bizonyos mozgások tartományának korlátozása vagy fokozott fájdalom a test bizonyos helyzetével együtt is megfigyelhető.
Hátfájás: miért történik?
Előfordulhat, hogy a vizsgálat nem mindig képes meghatározni a hátfájás közvetlen okát, ebben az esetben a fájdalmat "nem specifikus" vagy "mechanikus"-nak nevezik. Az ilyen fájdalom oka az izom-csontrendszer kóros elváltozásai, azonban a nyaki, mellkasi, ágyéki és keresztcsonti ideggyökerek károsodása és a gerinc specifikus betegségei nem figyelhetők meg - a fájdalom szindróma ezen altípusa a betegek 98% -ában fordul elő. A másodlagos fájdalom az alapbetegség hátterében az esetek körülbelül 2% -a.
A nem specifikus hátfájás a következő jellemzőkkel rendelkezik:
- a test helyzetétől függően hajlamos javulni vagy rosszabbodni – például a beteg jobban érzi magát, amikor ül vagy fekszik;
- a fájdalmat gyakran súlyosbítja a mozgás;
- a támadás hirtelen kialakulhat vagy fokozatosan fokozódhat;
- néha a hátfájás a rossz testtartás vagy a kínos emelés eredménye, de gyakran nyilvánvaló ok nélkül jelentkezik;
- kisebb sérülés okozhatja, például szalag- vagy izomficam;
- stressz vagy túlmunka után jelentkezhet, és általában néhány héten belül javulni kezd.
A nem specifikus hátfájás kialakulásának kockázati tényezői:
- nehéz fizikai munka;
- a test gyakori hajlítása és megdöntése;
- súlyemelés, különösen rossz pozícióból;
- passzív életmód;
- ipari hatások, például rezgés;
- terhesség;
- életkorral összefüggő változások a mozgásszervi rendszerben.
Az akut fájdalom fiziológiai jelentőségű, mivel egy kedvezőtlen tényező akut hatását jelzi.
Az akut hátfájás leggyakoribb okai a következők:
- trauma a gerinc különböző struktúráiban;
- spondylolisthesis - a csigolyák egymáshoz viszonyított elmozdulása;
- isiász - az ülőideg gyulladása (az emberi test leghosszabb és legszélesebb idege), amely a hát alsó részétől a lábig tart
- cauda equina szindróma - az idegrostok összenyomódása a gerinccsatorna alsó részében;
- bordaközi neuralgia - az interkostális idegek ideggyökereinek összenyomódása vagy irritációja okozza;
Fontos megjegyezni, hogy az akut fájdalom a rendellenesség kezdetét jelzi, míg a krónikus fájdalom ezt a kóros hatást rögzíti, és egy kialakuló rendellenességre emlékeztet.
A krónikus hátfájást okozó állapotok a következők:
- az intervertebralis lemez elmozdulása vagy prolapsusa;
- autoimmun ízületi betegségek, például spondylitis ankylopoetica (a gerinc ízületeinek duzzanata);
- radiculopathia - a gerincvelőtől az izmokhoz és ízületekhez vezető idegek gyulladása és degenerációja;
- a gerinc különböző eredetű ízületi gyulladásai és arthrosisai.
- fertőző folyamatok (például meningitis, tuberkulózis);
- belső szervek betegségei (hasi aorta aneurizma vagy nőgyógyászati patológia);
- metasztázisok vagy bizonyos ráktípusok, például mielóma multiplex, a csontvelőrák egyik altípusa.
Hátfájás diagnózisa
Ahhoz, hogy megértsük, mit kell tenni a súlyos hátfájdalmakkal, mindenekelőtt meg kell határozni annak okát. A pontos diagnózis a kulcsa a jól megtervezett kezelési tervnek.
A beteg panaszainak, anamnézisének és a tünetek jellegének alapos vizsgálata után az orvos képalkotó vizsgálatokat és funkcionális vizsgálatokat írhat elő a diagnózis megerősítésére.
- A gerinc röntgenfelvételedegeneratív betegségek és törések kimutatására használják.
- CT vizsgálatrészletes keresztmetszeti képeket ad a gerincoszlopról, amelyeken még enyhe csontváltozások is láthatók.
- Mágneses rezonancia képalkotásMegmutatja a szövetek és a csontok szerkezetét, és a porckorongsérv, a becsípődött idegek vagy a gerincvelő kimutatására szolgál.
- Vezetéskormielogramokspeciális biológiai készítményt használnak - egy festéket, amelyet a gerincoszlop körüli területre fecskendeznek be, hogy jobban láthatóvá váljanak a gerinccsatorna és a csigolyaközi lemezek, valamint a gerinc belsejében és körülötte lévő idegrostok állapota.
- Elektrodiagnosztikai teszteléslehetővé teszi a felső és alsó végtagok idegeinek elektromos aktivitásának értékelését.
- Pozitron emissziós csontvizsgálatmindenekelőtt a csontok onkopatológiáját tárja fel.
- Denzitometria - csontsűrűség meghatározása - jelezvea csont ásványianyag-sűrűségének csökkenéséhez vezető betegségekben és állapotokban.
A hátfájás kezelésének módjai
A fájdalom szindróma összetett szerkezete a hát különböző részeiben és a kóros elváltozások szakaszai megkövetelik a gyógyszeres és a nem gyógyszeres kezelés kombinációjának szükségességét.
A krónikus hátfájásban szenvedő betegek terápiájának alapelvei a bizonyítékokon alapuló orvosláson alapulnak:
- elmagyarázza a betegnek a fájdalom okait és általában jóindulatú eredetét;
- Megfelelő szintű napi fizikai aktivitás biztosítása;
- hatékony és biztonságos kezelés kijelölése, elsősorban a fájdalom csillapítására;
- a terápia korrekciója annak eredménytelensége esetén 1-3 hónap után.
Hátfájás nem gyógyszeres kezelése
A legtöbb esetben a hátfájásban szenvedő beteg 2-6 héten belül javul. A nem specifikus kezelés fő célja a mozgáskorlátozások csökkentése, a relapszusok minimalizálása, és bár a jó fizikai állapot nem képes minden fájdalmas epizódot megelőzni, elősegíti ezen epizódok feloldását.
A helyes motoros sztereotípia kialakítása és a tornaterápia fontos területei a fájdalom szindróma nem gyógyszeres korrekciójának.
A hátfájás nem gyógyszeres kezelése az időtartam szerint három fázisra osztható.
színpadra állítom- passzív fizioterápia az akut időszakban (6 hét).
II szakasz- aktív testmozgás a szubakut időszakban (6-12 hét).
szakasz III- rehabilitációs fizioterápiás hatás.
Az ágynyugalom akut hátfájás esetén csak korlátozott ideig írható elő.
Különféle fizikai tevékenységek, valamint a kiegészítő és alternatív gyógyászat formái segíthetnek a fájdalom kezelésében, mint például:
- nem specifikus fizikai gyakorlatok, például napi séta, kerékpározás, úszás. A szövődménymentes hátfájás esetén rendszeres fizikai aktivitás és könnyű nyújtó gyakorlatok javasoltak a hosszú távú eredmények javítása érdekében. A has és a gerinc izomzatának erősítésére fizioterápia is javasolható;
- A terápiás masszázst rövid távú fájdalomcsillapításra használják, de nem vezet hosszú távú funkcionális javuláshoz;
- az akupunktúra, a manuálterápia és a gerinchúzó módszerek alkalmazása.
Fájdalom orvosi kezelése
A hátfájás leggyakoribb gyógyászati kezelései a következők:- Nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek és izomrelaxánsok.
- Szteroid hormonok injekciója a gerinc ízületi üregébe vagy epidurális terébe, ami csökkenti a gyulladást és a hátfájást. Ez a fajta terápia azonban nem alkalmas hosszú távú használatra a gyógyszerek mellékhatásai miatt.
Mikor alkalmazzák a műtétet?
Míg a hát- vagy nyakfájdalmakkal küzdő emberek túlnyomó többsége idővel gyógyul gyógyszeres vagy nem sebészeti kezelés nélkül, egyes betegeknél gerincbetegségek műtéti korrekciójára lehet szükség. Általánosságban elmondható, hogy a gerincfájdalmakban szenvedő beteg a következő kritériumok teljesülése esetén operálható:- szerkezeti problémát diagnosztizáltak és képalkotó vizsgálattal (például röntgen vagy MRI) igazoltak;
- a konzervatív kezelések, például a fizioterápia vagy a gyógyszerek nem nyújtottak megfelelő fájdalomcsillapítást;
- a hátfájdalom legyengít – zavarja a napi tevékenységekben vagy a fizikai aktivitásban való részvételt;
- a tünetek hátrányosan befolyásolják a fizikai vagy érzelmi egészséget;
- objektív, diagnosztikai módszerekkel megerősített okai vannak annak feltételezésére, hogy a gerincműtét előnyös lesz;
- idegrendszeri károsodás van.
Hátfájás megelőzése
Az egészséges életmód fenntartása a kulcsa a hátfájás megelőzésének. A túlsúly megterheli a hátat, ezért fontos az egészséges testsúly megőrzése. A rendszeres testmozgás erősíti a has- és hátizmokat. A dohányzás felgyorsítja az erek és a szervezet számos szövetének öregedését, így hozzájárul a gerinc öregedéséhez is, így a dohány tartalmú termékek használatának megtagadása újabb lépés az egészséges hát felé. A helyes testtartás, a munkahelyi ergonómia és az ülő életmód elkerülése hatékony módja a hátfájás megelőzésének.